Közelg a karácsony, én meg egyre tropább állapotba kerülök az aluljáróban szálldogáló hangulatkeltő muzsikától, ami a mennyből az angyal, kizárólagosan, és már ott tartok, hogy istenuccse' felrúgom a vak szintetizátorost, holott szociálisan érzékeny vagyok, és (elvileg) tolerálom a nyomikat.
de már lassan kezd elegem lenni.tegnap délután is azt fontolgattam, hogy inkább bősz "kamikázeee!" kiáltással átverekedem magam a három sávos úton hatszázzal száguldó kocsik között, csak ne kelljen lemenni(ma kb. nyolcadszor) az aluljáróba.
Na meg a másik kedvencem, a játékpultos.Ezt a gyakran erősen pigmentált életformát eredeti környezetében leginkább a falusi búcsúkban és igen, karácsony környékén lehet megfigyelni, aluljárókban vagy bármely karácsonyi vásárlás szabadtéri csomópontján (terek, bazárok, pályaudvarok, stb) megtalálhatjuk.minden három és fél éves álma az ütemesen pattogó, nyiszogó hangot adó "robotkutya".na most az okosok előálltak a kislánybarát verzióval: a doromboló robotcicussal, ami körülbelül olyan hangokat ad ki, mint egy sárba ragadt traktor, és így idősebb fejjel kinézetre úgy fest,mint egy erősen használt papírzsepi és egy elaggott kozmetikai vatta nászából született hibrid, aki azért jött létre, hogy a szülőkből könyörtelen szörnyeteget varázsoljon ("neem, kicsikém, most nem veszünk semmit..." "de anyuuuu...!!AKAJOM").
Ígyen közelg nálam a karácsony.
