Harris, Joanne:

 

Rúnajelek

 

Ulpius-ház, 2008

  • 656 oldal
  • ISBN: 9789632541969

Hétfő reggel, hét óra, ötszáz évvel a Világvége után, és megint koboldok fosztogattak a pincében… Az örök álmodozó Maddy Smith születése óta a Káosz jelét viseli a kezén. A vörös rúna hordozója különleges erők birtokosa, de a tizennégy éves lány még maga sem tudja, mire képes. A rossz ómen félelmet kelt a babonás falusiakban, Maddyt kiközösítik, így a szintén számkivetett Félszeművel barátkozik, aki sokat tud a mágiáról, és egy nap félelmetes és káprázatos világba vezeti a kislányt… A Rend fanatikus szolgái végleg le akarnak számolni a Káosszal: felesküsznek, hogy kiirtják a babonákat, a varázslatokat, a meséket és az álmokat. A tündék, törpök, boszorkányok és koboldok ideje lejárt, számukra is beköszönt a világvége, hacsak Maddy nem lopja el az ősi istenek titkát, amivel hatástalaníthatja a Rend titkos fegyverét. Háború van: a Rend végleg elpusztíthatja a világot… most minden egy kislányon múlik. Joanne Harris, a világszerte népszerű Csokoládé, Szederbor, Ötnegyed narancs és számos más bestseller írónője babonákkal és mágiával teli fantasztikus világába vezeti olvasóit. Az ősi skandináv mitológia elevenedik meg ebben a vad, veszélyes, fantasztikus és fordulatos regényben. A Rúnajelek, akár a Végtelen történet vagy A Gyűrűk Ura, igazi mestermű.

Ez mindent visz!Most ne én olvasom, csak a férjecském, de jóformán le se teszi:)Tény, rengeteg baromi jó könyve van (ld lentebb), de ezt olvastam legtöbbször.

Harris, Joanne:

Urak és játékosok

Ulpius-ház, 2006

  • 468 oldal
  • Kötés: papír / puha kötés
  • ISBN: 9639602914

Egy régi, nagy hagyományokra visszatekintő fiúiskola, a St. Oswald valahol Észak-Angliában a helyszíne Joanne Harris nagy érdeklődéssel várt új regényének.. Még alig kezdődött meg az új iskolaév, de a tanárok és a diákok számára máris a nem szívesen látott változás szelei fújnak. Az újdonságot a számítógépek világa jelenti, és a különc, az iskolában évtizedek óta tanító latin tanár, Roy Straitley végre - bár kissé vonakodva - a visszavonulást fontolgatja. De a versengések, féltékenykedések, kisstílű torzalkodások és mindennapos krízisek hátterében valami sötétebb árny is megmozdul. És egy tizenöt éven át dédelgetett, rejtegetett neheztelés végül felszínre kerül. Ki rejlik a "Vakond" álarca alatt, akinek kegyetlen tréfái lassanként erőszakba, vagy akár gyilkosságba torkollanak? És hogy dönt romba mindent egy rég elfeledett botrány? "Soha nem voltam még olyan iskolában, ahol ne fordult volna elő egy-két jól titkolt szégyenletes esemény: erőszak, zsarnokoskodás, a tanárok befeketítése, kisebb-nagyobb fajsúlyú bűncselekmények, váratlan halálesetek, családi válságok, drog-, ital- vagy szexuális jellegú kihágások. S mindez azért, mert sokan tanulnak és élnek az iskola falai között, és az iskolaév során van, hogy magasra csap a nyugtalanság, tombolnak a hormonok, meg kell küzdeni a ránk nehezedő nyomással, a bizonytalansággal, a vizsgák miatti szorongással, a vad lelkesedéssel, a veszélyes kísérletezésekkel vagy a mardosó kétséggel...Az iskoláskor mély nyomokat hagy mindannyiunkban. Abban az életkorban kezdődnek legtovább tartó barátságaink. Akkor ejtik rajtunk a legmélyebb sebeket. És néha történik valami, ami örökre elkísér, amelynek emlékétől nem szabadulunk, és ami évekkel később erőszakos cselekedetbe torkollik. Ez nem egy igaz történet. De az is lehetett volna" - írja Joanne Harris.

 

Ezen sokat agyaltam:)Elég meglepő vége van, olyan konspirálósdi.fene gondolta hogy ennyire tetszeni fog, találomra hoztam ki:)

Harris, Joanne:

Szent bolondok

Ulpius-ház, 2005

  • 400 oldal
  • Kötés: karton
  • ISBN: 9637253696

1610, Franciaország. Juliette a kislányával egy isten háta mögötti kolostorban él már ötödik éve. Korábban egy vándortársulatnál kötéltáncos és színésznő volt. Szerelmes volt a társulat vezetőjébe, Guy LeMerle-be, a gátlástalan hamiskártyás életművészbe, a gyerek is feltehetően az övé, bár Juliette-nek jó pár alkalmi partnere is volt. Az asszony igen felvilágosult, tud írni és olvasni, sőt latinul is, rendtársait is ő tanítja. a kolostorba azt követően menekült, hogy egy városban a pestistől megrémült tömeg a társulatot hibáztatja, és őt boszorkánysággal vádolják. Guy LeMerle sorsára hagyja a várandós asszonyt, akit anyjának egykori kedvese - vélhetően Juliette apja - szabadít ki a börtönből. Juliette a legnagyobb biztonságot a kolostorban reméli, ahol az idős, de józan gondolkodású apátnő fedélt és nyugodt, biztonságos otthont nyújt számukra. Amikor azonban az apátnő meghal, új kerül a helyére, egy főrangú család tizenegyéves, rátarti, makacs és uralomra vágyó lánya, akit elkísér lelkiatyja is. A lelkiatya nem más, mint az, aki annak idején Juliette-et magára hagyta: Guy LeMerle, aki most bosszúra készül a gyermek-apátasszony nagybátyja, a püspök ellen, akinek ő a fattya. A püspök annak idején egy kolostorba zárta a fiát, majd amikor az összeszűrte a levet egy fiatal novíciával, büntetésből szégyenbélyeget süttetett rá. Guy azzal akar bosszút állni, hogy különböző praktikákkal megbolondítja a nővéreket, úgy intézi, hogy mindenki azt higgye, az ördög szállta meg a kolostort, majd tüzet gyújt, amelyben reményei szerint apja és a kis apátnő is meghal majd. A párhuzamos naplókból belátunk Guy mesterkedéseibe, aki mindig két lépéssel megelőzi a terveit keresztülhúzni szándékozó Juliette-et, ám végül mégis Juliette győz: a megvadult apácák fölött lebegve, a kolostor védőszentjének adva ki magát leleplezi Guy-t, akit az inkvizíció börtönbe vet. Kivégzése előtt Juliette-nek megesik rajta a szíve, és kiszabadítja, majd a férfi könyörgése ellenére sem marad vele, hanem lányával együtt útrakel. Csak egy év múlva találkoznak újra, és a férfi könyörgésére Juliette végre megbocsát Guy-nek. Igazán mesterien megírt regény. Izgalmas sakkjátszma egy régi sérelem és társadalmi kitaszítottság miatt gátlástalanná vált férfi és egy sokat látott, könnyű erkölcsű, de alapvetően becsületes nő között, s mindez a tudatlanságot kihasználó egyházi hatalom félelmet keltő árnyékában

 

Ez fura.Túl sokat árul el a könyvbő, és mégis semmit.Ez kicsit tovább tartott és számomra nehezebben emészthető volt, mint az előzők.De élveztem:)

Azt hiszem, véletlenül(ami ugyebár nincs is), pont sorrendben raktam fel őket:)

Szerző: Catherine De Winchester  2011.03.11. 11:03 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://catherinedewinchester.blog.hu/api/trackback/id/tr892730372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása